|
Phoenix éneke
Félve dugom ki csőröm a hamuból. Lassan előbújok.
Rácsodálkozom a Világra. Megszülettem! Újra élek, vagyok!
Tűzpiros farktollaim megrebbennek, felszállok az Égbe.
Élvezem a repülést, ellazít a szabadság érzése.
Letekintek a Földre, látom a sok fájdalmat, szomorúságot.
Könnyeim megerednek, de én velük gyógyítok.
Megint érzem, újra jön őszöm, eltompulnak színeim.
Elhamvadok ismét, de tudom, újjászületek megint.
Vár az örök körforgás: Élet-Halál-Élet.
Mindig voltam, vagyok. És azt is tudom: Leszek!
De ha megszűnik létezni a Szeretet, az érző Szív és a Lélek,
Legbelül mélyen érzem, tudom: Akkor elhamvadok végleg.
 
Szerelmes versek:
Karácsonyra
Karácsony. Szent Este. A Család ünnepe. És akinek nincs? Az tűnjön el örökre? Szeretetben élek, Szeretetet adok. Legyen ez a nap Csak a Te napod!
A Szent este gyönyörű. Együtt a család. Csak én vagyok egyedül, de gondolok Rád. Remélem Te boldog vagy! Kívánom, legyen mindig így, Bármi történt eddig, a szeretet ünnepe a megbocsátásé mindig.
Angyal vagy, vagy ördög? Vagy mindkettő egyben? Nem számít, hisz Karácsony van. Nekem ez jutott életemben. Legyél boldog, vidám, Mosolyogj Kedves, Szerető szívem soha Nem felejthet!
Egyéb versek:
Azt hittem, ha jó vagyok és segítek Köszönettel veszik a rászoruló emberek. De tévedtem. Mert nemhogy megköszönik, Csak bántanak. Már tudom: ez a jó nekik.
Jól esik, ha bánthatnak, tudják nem viszonzom, Mert úgy élek, hogy jó legyek. Ez a bánatom. Könnyebb lenne, ha gonosz tudnék lenni, De megtagadnék mindent, miért érdemes élni.
Nem értem az okot.
Nem értem a döntést.
Nem értem a kételkedést.
Már a szót sem értem: Miért?
Elmerülünk a napi problémák sűrűjében.
Egy kedves szóra, mosolyra sincs időnk.
Lassan egyedül maradunk a világban, s
Csak vegetálunk, míg elhagy minden erőnk.
Pedig lehetne másképp, csak rajtunk múlik!
Ha igazán akarjuk, minden megváltozik.
A nap is másképp ontja sugarait a Földre,
Az emberek elfelejthetik a rosszat mindörökre.
S ha azt hiszed: „Ah, mindez hiú remény”,
Ne feledd: Isten mit alkotott, és miért hozott létre.
2007. október 21.
Vers poénból:
Mazó vers /fájdalom/
Óh csodás fájdalom! Hiányzol oly’ nagyon!
El is vágom kezem, bár vérezni fog tudom.
De jobb, mint a mentális angyalom!
Üss még üss! Oly’ jól esik ha fáj!
Rájöttem. A mazohizmus KIRÁLY!!!
:)))))))
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
